Főbb szempontok a rövidtárcsa kiválasztásához

Borítókép
Főbb szempontok a rövidtárcsa kiválasztásához

Lassan már két évtizede robbantak be a talajművelési technológiába a rövidtárcsák. Az elmúlt több mint 15 évben hatalmasat bővült a választék ebben a szegmensben, és a konstrukciós kialakításban is. Jelentős változáson mentek keresztül ezek a művelőeszközök. Cikkünkben azokat a szempontokat elemezzük, amelyek egy rövidtárcsa kiválasztásánál fontosak lehetnek, az adott művelési körülményekhez.

Első körben meghatározzuk azokat a főbb pontokat, amelyeket feltétlenül szem előtt kell tartani amikor válogatunk a kínálatban:

  • tárcsalapátmérő és geometria;
  • a tárcsasorok közötti távolság;
  • a tárcsalapok vagy tárcsatagok felfüggesztése;
  • a tárcsalap szögállás, esetleg állíthatóság;
  • a vontatott vagy féligfüggesztett típusoknál a járószerkezet konstrukciós megoldása;
  • a vázszerkezet hossza, súlyelosztása;
  • a lezáró henger típusa.

A tárcsák kiválasztása

Ha sorban megyünk a fentebbi listát elemezve, akkor a kiválasztásra kerülő rövidtárcsa tárcsalapjainak átmérője máris felveti a felhasználó felé azt a kérdést, hogy a jövőben milyen körülmények között szeretné döntően használni az eszközt. Akinek nagyobb részt foglal el a tárcsa éves munkájában a nagy szármaradvánnyal borított területeken végzett őszi tarlóhántás, akkor annak mindenféle képpen javasolt, a minél nagyobb tárcsaátmérő kiválasztása. Az 550-740 mm átmérő közötti – általában gömbsüveges – tárcsalapokkal szerelt változatok a jól beváltak, nagy mennyiségű szárral borított kukoricatarlón. A kisebb átmérőjű, 450470 mm-es, kúpos kialakítású tárcsák magasabb munkasebességgel vontathatók, jóval nagyobb területteljesítményre képesek. Az kúpos tárcsalapok, a kopás esetén is megtartják eredeti szögállásukat, míg a gömbsüvegesek a vágóél elhasználódásával együtt veszítik el a talaj forgatását végző hasznos felületet. Míg a gömbsüvegesek inkább aláfordítanak és temetnek, addig a kúpos változatok keverő hatása – a tárcsalap geometriának, a kisebb átmérőnek és a nagyobb munkasebességnek köszönhetően – kedvezőbb. A kúpos tárcsákkal szerelt típusok a nyári tarlóhántás mellett, tavaszi szántáselmunkálásra, – egyes esetekben – magágykészítésre, és ultrasekély művelésre is kiválóan alkalmazhatók. Teljesítményigényük alacsonyabb, mint a hagyományos gömbsüveges lapokkal szerelt modelleknek. A gyakorlati tapasztalatok viszont alátámasztják, hogy a nagyobb szármaradvánnyal borított kukoricatarlón a gömbsüvegesek munkaminősége – a szármaradványok talajba forgatása tekintetében – hatékonyabb, viszont az ilyen tárcsáknál – mivel nagyobb a talajellenállás – nagyobb teljesítményigénnyel kell számolni. Ma már számos gyártó többféle tárcsalevél átmérővel kínálja eszközeit, így az optimális méretet az egyes technológiai feladatok jellegéhez választhatjuk ki, hogy milyen munkamélységben szeretnénk dolgozni. A tárcsatagok felfüggesztése tekintetében a legszélesebben elterjedt és legolcsóbb megoldás a tagok gumibakos terhelésbiztosítású csatlakozása a vázhoz. Ez a megoldás a gumibakok keménységétől és nagyságától függően segíti a tárcsatagokat, a talajfelszín-követésben, és az esetleges idegen anyagok (kövek) ellen való elmozdulásában.


1. kép. Az utóbbi években megjelenő szériáknál egyre nő a vázszerkezet és a tárcsasorok közötti távolság

Olcsó, egyszerű, könnyen javítható, karbantartásmentes megoldás, de aki ettől kifinomultabb; a talaj egyenetlenségeit és ellenállását jól követő, idegen anyagok elleni védelmet hatékonyan biztosító megoldást szeretne, annak is van alternatíva a piacon. Léteznek tagonként spirálrugóval biztosított, illetve hajlított, laprugós megoldású felfüggesztések, amelyek általában drágábbak, mint a hagyományos gumibakos konstrukció, de talajkövetésük kifinomultabb, pontosabb, és túlterhelés vagy idegen anyag esetén is nagyobb mozgástérrel engedik a tárcsát felfelé a talajfelszíntől. Így garantáltabb a törésvédelem az esetleges kövek, talajidegen tárgyak és anyagok ellen a tárcsalapnak.

A szögállás fontossága

Nagyon fontos, a tagok felfüggesztésével is kapcsolatos technikai jellemző: a tárcsák szögállása. Ez alapvetően két szögállásból tevődik össze: a tárcsalevél talajjal és a menetiránnyal bezárt szögei. A talajra merőleges, ill. a tárcsalap konkáv részével talajfelszín felé dőlő, pozitív szögállású tárcsaleveleknek jobb aprító, keverő és egyengető hatása van, míg az ellenkező dőlésű, negatív szögállású tárcsalapokkal szerelt rövidtárcsáknak. Jobb a talajba hatolásuk, nagyobb munkamélységet biztosítanak, és azt egyenletesebben tartják. A tárcsalapok haladási iránnyal bezárt szöge, a porhanyítás és keverés hatékonyságát növelik. A szögállás abból a szempontból is rendkívül fontos, hogy a tárcsatagok adott osztástávolságával teljesen átdolgozzák a munkaszélességhez tartozó teljes keretszelvényt.

Az egyszerűbb kivitelű rövidtárcsáknál nincs lehetőség a tárcsatagok szögállásának változtatására, aki ezt választja, az egyben az ilyen jellegű kötöttség mellett teszi le a voksát. Azon rövidtárcsák esetén, amelyeknél biztosított a tárcsatagok szögállásának változtatása, a legtöbb esetben – tengelyük elforgatásával – csak a tárcsalapok haladási iránnyal bezárt szöge módosítható. Mindössze néhány gyártó van, amelynek modelljeinél, a tárcsalapok szögállása minkét irányban, fokozatmentesen változtatható. Természetesen az ilyen tárcsaszög-szabályozással ellátott konstrukciók drágábbak, de ezért cserébe ezek mindig az adott felhasználási körülményhez, művelési területhez és munkamélységhez igazítható tárcsaszögállással dolgoznak.

Kompaktabb váz- és járószerkezet-kialakítás

A váz- és a járószerkezet-kialakítás is elkezdett megváltozni a rövidtárcsáknál az elmúlt 5 évben. A több éves, egyre szélesebb körű üzemeltetési tapasztalatokat gyűjtve és elemezve a fejlesztők kénytelenek voltak belátni, hogy rövidtárcsák művelés közben megkívánt stabilitását, kedvező súlyelosztását csak akkor tudják garantálni, ha a kompakt kialakításról lemondanak és jelentősen nyújtanak a vázszerkezeten. Így a tárcsasorok távolsága is nagyobb lehet, és a súlyelosztást nagyon sokszor kedvezőtlenül befolyásoló járószerkezet is bekerült a tárcsasorok és a lezáró hengersor közzé. Nagyon sok kompakt kialakítású, de nagy tárcsaátmérőjű, nagyobb munkamélységű tárcsánál előfordul a művelés közbeni elsodródás, nagyobb munkasebesség esetén az elpattogás.


2. kép. A kúpos tárcsalapokkal szerelt típusok a nyári tarlóhántás mellett, tavaszi szántáselmunkálásra, és ultrasekély művelésre is kiválóan alkalmazhatók


3. kép. Spirálrugós túlterhelés biztosítású felfüggesztéssel szerelt tárcsatag

Akik már alkalmaztak kompaktabb kivitelt, azok tapasztalhatták, hogy egy hirtelen változó talajfelszín, vagy egy erősebb lejtésszögű területrész, és máris elsodródik a munkaeszköz. Persze a rövidebb kivitelnek is megvan a maga előnye, hiszen könnyebb velük a vonulás. Rövidebb kialakításuknál fogva a tábla végi fordulókban jobban manőverezhetők. Jónéhány kompaktabb modellnél azzal javították a gyártók a tárcsa stabilitását és súlyelosztását, hogy a járószerkezet súlya kiemelve a tárcsasorok fölé helyeződik. Egyes kompakt konstrukcióknál a tárcsalapok X elrendezésével csökkentették az oldalra húzó erőhatásokat, ami stabil, egyenesfutást biztosít a traktor mögött.


4. kép. Laprugós tárcsatag felfüggesztésű, állítható szögállású rövidtárcsa


5. kép. Egy igazi kompakt, rövid kialakítású modell, nagy szármaradványú kukoricatarló hántásban

És a lezáróelemek...

Végül röviden térjünk ki a lezáró henger kiválasztására. Az elmúlt évtizedben a rövidtárcsákhoz hatalmasat bővült a lezáróegységek választéka. Napjainkban már az egyszerű kivitelekhez is legalább 5, de nagyon sok esetben 10-12 fajta lezáróelemből választhat a felhasználó, amit most itt cikk keretein belül felsorolni is nehéz lenne. Egy valamit a kiválasztásuknál mindenféle képpen szem előtt kell tartani: olyan lezáró egység, illetve henger, amely minden talajművelési körülmény – legyen az száraz vagy nedves, kötött- vagy laza-szerkezetű homok talajon végzett művelés – esetén is ideális, nincsen.

Érdemes többféle hengert választani rövidtárcsánkhoz megrendeléskor, hogy a későbbiekben ne az adott körülményhez optimális lezáróegység hiánya miatt bosszankodjunk, vagy kényszerüljünk utólagos beszerzésre. Természetesen egy rövidtárcsa kiválasztáskor nagyon fontos szempont még az opciós lehetősége és kiegészítők köre, amennyiben a beruházó felhasználó áldozni kíván arra, hogy még sokoldalúbbá tegye művelőeszközét. Szalmaborona, mellső mélységhatároló-kerék, szélső terelőlemezek, rugós rögrendező- és egyengető acélpálcasor, száraprító-henger, mellső rugós simító, határoló-tárcsák, és még hosszasan sorolhatnánk azokat a kiegészítőket, amelyeket a gyártók kínálnak. Sok tárcsacsaládnál ezek közül több már alaptartozék. Arról nem is beszélve, hogy több szériánál már a tárcsaprofilok között is válogathatnak a megrendelők, ha esetleg nem a hagyományos, csipkés tárcsákat részesítik előnyben a területükhöz az adott művelési technológiában. Elérhetők már többféle hullámos és bordázott élkiképzésű tárcsalapok síktárcsaként, és a gömbsüveges változatban is.

Amint fenti összeállításunkból is kitűnik: egy rövidtárcsa kiválasztását – amennyiben komolyan veszi a megrendelő – nagyon összetett szempontok alapján kell megközelíteni, és több tényező is összefüggésben van egymással egy adott eszköz kiválasztása szempontjából.

Farkas Imre

A fotók a szerző felvételei

Tartalom közti banner a cikk végére
no