Tarlóhántás, tarlóápolás, vízmegőrzés

Borítókép

A szántóföldi növénytermesztésben a talajművelési munkáknak, így a tarlóhántási és -ápolási munkáknak – az agrotechnikai követelményeknek megfelelő – elvégzésének célja a termesztett kultúra igényeinek megfelelő talajállapot fenntartása a teljes termelési ciklus folyamán. A talajvízháztartását, a nedvességmegőrzést a sekélyen végzett tarlóhántás a „kapilláris” hatás megszüntetésével jelentősen javíthatja, megakadályozza a túlzott kipárolgást a gyomok csírázásához, az árvakelés megindulásához viszont kedvező feltételek alakulnak ki. A talajélet szempontjából pedig kedvező, hogy – a bekevert szármaradványok lebontását végző mikroorganizmusok élet- és szaporodás feltételei – a fellazított rétegben javulnak.


1. kép. A tarlóhántás/ápolási munkáknak biztosítania kell a megfelelő gyomirtást, szárbedolgozást, lazítást

A megfelelő fedettség elérésére – ott ahol a gabonaszalmát bálázással hasznosítják – a visszamaradt tarló- és szalmapelyva törmelék bedolgozására a tarlóhántó eszközök keverő munkáját kell kihasználni (1. kép). Amikor a gabonaszalma nem kerül bebálázásra, az arató-cséplőgépeket a pelyvaterítő és szalmaszecskázó bekapcsolásával kell üzemeltetni. A mai arató-cséplőgépek szinte valamennyi változatához kifejlesztett pelyvaterítők függőleges tengelyű röpítőtárcsás, a szecskázó pedig vízszintes tengelyű lengőkéses konstrukció, melyet – éppen a terítés egyenletességének javítása céljából – függőleges tengelyű terítőtárcsák egészítenek ki (2. kép).

Az arató-cséplőgépek munkája után elvégzett tarlóhántás a csírázó gyomoknak és az árvakelésnek kedvező feltételeket teremt, ezért a továbbiakban a tarlóápolási munkákat többször is meg kell ismételni. A tarlóápolási munkák hatásosságának növelésére a – gyomállomány összetétel ismeretében – a mechanikus gyomirtást célszerű vegyszeres kezeléssel kiegészíteni. A pentozán hatás elkerülése céljából, valamint a szármaradványok lebomlását segítő baktériumok életfeltételeinek javítását baktériumtrágyák kijuttatásával, talajoltással segíthetjük elő. Az arató-cséplőgépek munkája után visszamaradt tarló hántására, ápolásának mechanikai műveleteinek elvégzésére – a terület talajszerkezetétől, a fedettség mértékétől, és a már kialakult gyomborítottság mértékétől függően – számos sekélyművelésre alkalmas eszköz áll rendelkezésre. Ezek a konstrukciók lehetnek – különböző munkaeszközzel szerelt – szántóföldi kultivátorok, tárcsás boronák, ásóboronák, mulcskultivátorok, megfelelő beállítással a tarlóhántási munkák pedig az újabb fejlesztésű váltva forgató ekékkel is elvégezhetők.


2. kép. A tarlóápolás fontos része az egyenletes szármaradvány borítottság, mely az arató-cséplőgépek szárzúzó és terítő berendezéseinek működésével biztosítható

Természetesen valamennyi eszköz tarlóhántásra, illetve -ápolásra történő használata esetén gondoskodni kell a hántott, vagyis a művelt terület felület lezárásáról. A tarlóhántási és tarlóápolási munkák elvégzésére a szántóföldi kultivátorok széles választékú konstrukciója közül választhatunk. A szántóföldi kultivátorok a tarlóhántási és -ápolási munkák elvégzéséhez különböző munkaeszközökkel szerelhetők fel. A munkaeszközök kapaszárai csavarkötéssel, kengyelcsavarokkal, nyírócsapszeges, vagy rugósbiztosítással csatlakoznak a vázkeret gerendelyeihez. A kapaszárak különböző kialakítású – dárda, véső, lúdtalp, vagy szárnyaskapák – munkaszerszámmal szerelhetők a talajféleségtől, a gyomborítottságtól és a fedettségtől függően. A tarlóhántási és -ápolási munkákban a talaj porhanyítása – kismértékű keverőhatásuk, a hatékony lazító gyomirtási munkájuk – használható ki előnyösen, a „kapilláris”-hatás megszüntetésével gátolják a műveltréteg kipárolgását, vagyis csökkentik a vízveszteséget, rontják a gyomok életfeltételeit (3. kép).

A kisebb munkaszélességű szántóföldi kultivátorok függesztett kivitelűek, és az üzemeltető traktor hárompont függesztő berendezéséhez csatlakoztathatók, a fix vázkeretüket pedig – munkahelyzetben – támkerekek támasztják alá. A nagyobb munkaszélességű változatok pedig osztott, és szállítási helyzetben felcsukható vázkeretűek. A félig függesztett és vontatott változatok vázkeretének, tartó gerendelyeinek konstrukciója ehhez hasonló., melyek egyben a mélységállítását is szolgálják. A szántóföldi kultivátorok vázkerete, gerendelyei erős robusztus kialakítású keretszerkezet. A kisebb munkaszélességű változatok vázkeretének gerendelyeire a kapaszárakat – 400-500 mm-es osztással – 2-3, míg a nagyobb munkaszélességű változatoknál 3-4-5, vagy ettől több sorban helyezik el.

A szántóföldi kultivátorok lazító munkaeszközei mögött elhelyezett különböző konstrukciójú tárcsasorok további lazítást, aprítást, hatékony keverést és porhanyítást végeznek, a talajlezárásáról pedig a tárcsasorokat követő különböző profilkialakítású hengerek gondoskodnak hatékony további rögtörés mellett (4. kép).

A szántóföldi kultivátorok a megmunkált talajfelszín lezárására különböző konstrukciójú hengerekkel vannak felszerelve, melyek a vázkerethez csatlakoznak. Az oldható, vagy gyorskapcsolós csatlakoztatás – amennyiben nincs szükség a hengerek munkájára – biztonságos gyors lekapcsolást biztosít. A hántott, vagy ápolt tarló lezárására elsősorban pálcás, rudas hengereket, vagy spirál, illetve nyitott vagy zárt T-V-U profilú gyűrűshengerek használhatók. Egyes típusokon a hengertagok felfüggesztése az egyengető tárcsák keretével csatlakozik a kultivátor vázához, más típusokon pedig független talajkövető konstrukcióként van kialakítva.

A tarlóhántás és -ápolás talajfelszín alakításának, lezárásának javítására – egyes típusoknál – a hengerek talajterhelése különböző értékre állítható be. Az egyenletes talajfelszín kialakítást, egyengetést tovább javítja a hengertagok előtt, vagy után elhelyezett rugósfogú gyomborona.

A nehezebben művelhető, kötött talajok esetén – a kalászos gabonák betakarítása után – a nehéz szántóföldi kultivátorokat használhatjuk a tarlóhántási és -ápolási munkák elvégzésére. A nehéz szántóföldi kultivátorok az előzőekben ismertetett konstrukciókhoz hasonlóak, de erős robusztus építésű, és munkaeszközökkel felszerelhető gépek (5. kép).


3. kép. Vontatott szántóföldi kultivátor munka közben


4. kép. A lazítószerszámok mögött elhelyezett tárcsasor további hatékony aprítást végez


5. kép. Nehéz szántóföldi kultivátor tarlóhántásban

A tarlókezelés, tarlóhántás és -ápolás hatékony eszközei a különböző kiegészítő elemekkel – simítókkal, egyengetőkkel – felszerelt kombinált kultivátorok, melyeket a gyakorlatban „mulcskultivátorok”-nak is neveznek. A mulcskultivátorok tulajdonképpen a nehézkultivátorok említett, különböző munkaeszközökkel kiegészített, továbbfejlesztett változatai. Ezért a kombinált mulcskultivátorok konstrukcióit is az erős robusztus kialakítású építési mód – az erős nagy átömlési keresztmetszetet eredményező – emelt magasságú (800 mm fölötti) vázkeret, valamint a művelőeszközök, kultivátorkapák nagy osztástávolsága jellemzi. A mulcskultivátorok vázkeretének mellső részéhez, mellső gerendelyeihez csatlakoznak a „V” alakú függesztett, csipkés, vagy sima élű tárcsalevelekkel szerelt tárcsatagok. A tárcsatagokat nagy osztástávolságú, tekercsrugó biztosítású szárnyas, vagy vésőalakú munkaeszközökkel szerelt merevszárú kapák követnek. A lazító munkaeszközök után a gerendelyre csatlakozó tárcsasor következik, melyek további hatékony szármaradvány bekeverést végeznek. A megmunkált felszín kialakítására, lezárására, a talaj visszatömörítésére – a szántóföldi kultivátoroknál ismertetett – hengerkonstrukció valamelyikét alkalmazzák (6. kép).

A tarlóhántás és tarlóápolás legszélesebb körben alkalmazott eszközei a különböző konstrukciójú tárcsás boronák. A tárcsás boronák is – az előzőekhez hasonlóan – kisebb munkaszélességben függesztett és félig függesztett változatban fix vázkerettel készülnek, míg a nagyobb munkaszélességűek félig függesztett- és vontatott gépek – szállítási helyzetben – öszszecsukható vázkerettel. A társás boronák váz- és keretszerkezet és járószerkezet, futómű konstrukciói hasonlóak a kultivátoroknál ismertetettekhez (7. kép). A tárcsás boronák tárcsalevél csapágyazása levelenként, vagy kettesével – nagy teherbírású, gondozást nem igénylő – zárt csapágyakkal van megoldva. Könnyen művelhető, laza- és középkötött talajokon a tarlóhántás és -ápolási munkákban – a kis fajlagos talajterhelésű és tárcsa átmérőjű, és osztástávolságú, könnyű és középnehéz – tárcsás boronákat jó porhanyító és megfelelő szárborítottságot, szármaradvány bedolgozást eredményezően lehet használni. A kötött, nehezen művelhető talajokon – az erre a célra – a nehéz tárcsás boronák használhatóak. A nehéz tárcsás boronák – sekélyen történő működtetése – esetén azonban törekedni kell a szármaradványok (a megfelelő fedettség biztosítására) fokozatos és több menettel történő beforgatására, bedolgozására, ami végül is az alapműveléssel zárulhat.

A tárcsás boronák tarlóhántásra és -ápolásra is használt újabb változatai a rövidtárcsák, melyeket kompakttárcsáknak nevezünk. A kompakt, vagy rövidtárcsák – a haladási irányra merőlegesen – kétsorban elhelyezett tárcsatagokkal vannak felszerelve, melynek tengelyén a tárcsalevelek egyesével, vagy párosan vannak csapágyazva. A tárcsalevelek csipkézett kialakításúak, és mechanikus tisztítólemezzel vannak felszerelve. A tárcsatartó elemek merevek, vagy rugózottak, a merev tartószerkezetek is esetenként gumiágyazással csatlakoznak a gerendelyhez. A kompakt, vagy rövidtárcsák esetében is a kisebb munkaszélességű gépek függesztett kivitelben 3 m munkaszélességig fix, míg a nagyobb, 5 m munkaszélességű változatok összecsukható vázkerettel készülnek. Az ettől nagyobb munkaszélességű rövidtárcsák vontatott kivitelűek, és felcsukható vázkeretűek, szállítási helyzetben járókerekek támasztják alá a vázkeretet (8. kép).


6. kép. Mulcskultivátor gumibütykös lezáró hengerrel


7. kép. Vontatott nehéztárcsás boronák konstrukciós kialakítása

Szerkezeti kialakításukat – vázkeret és tartószerkezeti, és egyéb konstrukciós megoldásaikat – tekintve a boronák, az eddig ismertetett konstrukciókhoz képest, hasonló kialakításúak (9/a-b ábra). A talajművelő elemeik a haladási iránnyal szöget bezáró, több sorban elhelyezett, és a vázkeret bakjaihoz – két végén – csapágyakon keresztül csatlakozó tengelyre felfűzött, egyenként egymással 90°-os szöget bezáró kések. A művelőeszköz kései talajhajtásúak, és a forgásiránynak megfelelő élei kiélezettek. A konstrukciós kialakításukból és működési elvükből adódóan kevésbé porosítanak, jó a keverő hatásuk, és az aprító, valamint felszínalakító munkájuk.

A sekélyen végzett tarlóhántási munkák után talán a tarlókezelés utolsó – a forgatásos, vagy forgatás nélküli alapművelést megelőző – munkaműveletként alkalmazható a talajlazítás.

A sekélyen művelt hántott és ápolt tarló talajának a vízmegőrző képességének, vízgazdálkodásának javításában, és tározó talajszerkezet kialakításában a közép, vagy mélylazítók használatának meghatározó szerepe van, amellett, hogy az „eketalp” megszüntetésére is szükséges a lazítási munkát beiktatni. A megfelelő időben végzett lazítómunka eredményeként javul a talaj vízbefogadó képessége, ami a kevés csapadék esetén számít sokat, csapadékos időjáráskor pedig a fellazított talajkeresztmetszet tároló kapacitása nő meg, ami csökkentheti akár a belvizes területek kialakulásának nagyságát. A belvizes területek esetében különösen előnyös a „vakond-drén”-nel szerelt lazítóeszközök használata.


8. kép. Nagy munkaszélességű vontatott rövidtárcsa




9/a-b. kép. Korszerű ásóborona szállítási- és munkahelyzetben10. kép. Egyenes 5 késes lazító munka közben

A mély- vagy középmélylazítók a lazítás és rögképzés szempontjából elsősorban száraz talajokon végeznek kiváló munkát, de ez esetben megnövekedett vonóerőigénnyel kell számolni. A mély- vagy középmélylazítás elvégzésére számos merevkéses, illetve rugózott művelőszerszámos középmélylazító áll rendelkezésre. A nedves, összetömörödött talajok esetében azonban a ferdekéses, rugózott munkaszerszámú típusok használata az ajánlott. A középmély, illetve mélylazítók konstrukciójukat tekintve – éppen a nagy vonóerő-igényből adódó mechanikai igénybevétel elviselésére – erős robusztus, rendszerint zártszelvényű vázkerettel csatlakoznak a vontató traktor hidraulikus hárompont függesztő berendezéséhez. A lazítószerszámokat tartó kapaszárak – melyeket késeknek is nevezhetünk – rendszerint kengyelcsavarokkal csatlakoznak a vázkerethez. A kapaszárak vagy kések egyenes vagy ívelt kialakításúak, melyeken a szárnyas, keményfémmel ellátott lazítószerszámokat felhegesztett orrésszel, orcsúccsal ellátottlazítószerszámoka csavarkötés rögzít. A közép, illetve mélylazítók is – a rendelkezésre álló üzemeltető traktor nagyságrendjétől, kifejthető vonóerejétől függően – különböző munkaszélességgel (1-től akár 9 késes változatig) készülhetnek. A kések, illetve kapaszárak biztosítása – túlterhelés elleni védelemre – nyírócsapszeges, vagy tekercsrugós lehet. A lazított felszín lezárására és a felszín alakítására csillagkéses, vagy tüskés hengereket alkalmaznak (10. kép) Összefoglalva megállapítható, hogy a tarlóhántási és tarlóápolási munkákkal bonyolult és összetett agrotechnikai igényeket kell kielégíteni. Erre a célra azonban – az adott ökológiai adottságoknak megfelelő számú – hagyományos és újfejlesztésű műszaki eszköz, talajművelő gép áll rendelkezésre.

dr. Kelemen Zsolt

műszaki szakértő

Tartalom közti banner a cikk végére
no