Nincs szabadnap, de megéri a munka

Borítókép

A Cserhát csodaszép lejtőin található az ország egyik legjelentősebb charolais szarvasmarha-tenyésztőtelepe.

Az Abaúji Papp Charolais Kft. szakmai munkáját nemcsak hazánkban, hanem nemzetközi megméretéseken is számos díj, oklevél, elismerés méltatja. Az idei év is jól termett a gazdaságnak: a XXVI. Alföldi Állattenyésztési és Mezőgazdanapokon a színvonavalasan kiállított és felvonultatott charolais-szarvasmarhákkal elnyerték az agrártárca vezetése által alapított OMÉK miniszteri különdíjat.

Természetközeli tartás

Ott jártunkkor is vagy hatvan nagytestű, láthatóan kiváló kondícióban lévő szarvasmarha baktat vagy már pihen a délelőtti melegben. Meredek, agyagos lejtőkön sétálunk le hozzájuk, nemcsak a lábunk dolgozik, hanem a szemünk is, nehogy elbotoljunk a változatos felszínen. Ám Papp Sándor szerint, amellett, hogy kizárólag francia genetikájú, import tenyészbikákkal dolgoznak, ez a vidék kifejezetten előnyösen egészíti ki a megfelelő alapanyag nyújtotta adottságokat.

A meredek, agyagos domboldalak, lejtők természetesen megdolgoztatják ezeket a nagytestű állatokat is. Ettől aztán jó izomzattal, jó szervezeti szilárdsággal rendelkeznek, edzettek, erősek és egészségesek. Tenyészállat-nevelésre kifejezetten ideális tartási körülményeket biztosít a talaj, de még a klíma is – mutat körbe az árnyékadó, fás ligetekkel is tarkított, lágy domborzati íveket mutató tájon. A tenyésztőnek meggyőződése, hogy a ridegtartás során legeltetett fű talán az egyik legjobb takarmány, hiszen a beltartalmánál, állagánál fogva mindenből annyit és olyan arányban tartalmaz, amennyi az állatnak kell, és számára a leghatékonyabban elfogyasztható, felvehető.

Én természetközeli tartásnak nevezem azt a technológiát, amit követünk. Majdnem mondanám ökológiainak is, de egy rövid ideig az állataink, elsősorban természetesen a növendékek kapnak abrakpótlást: lucernát, silókukoricát. December 21-e körül hajtjuk be, és május elején hajtjuk ki őket, és a téli időben sem használunk koncentrált takarmányt, így is biztosítható a 6-os, 7-es kondíció – teszi hozzá Sándor.

Stabil piac, ismeretlen szabadnap

Homrogd és Diczháza térségében a Léhi Állami Gazdaság már a múlt század 70-es éveinek elején vásárolt charolais szarvasmarhákat, ma pedig már az Abaúji Papp Charolais Kft. 2015-től végzi az elődeivel együtt már sokévtizedes múlttal bíró tevékenységet: jelenleg összesen 350, a legmagasabb törzskönyvi besorolású, tisztavérű tehénnel és körülbelül 200-200 növendék üszővel, illetve szopósborjúval, emellett jó néhány tenyészbikával. – Tenyészbikákat, szűz és vemhes üszőket adunk el itthon, de még külhoni felvásárlóknak, mert, ugye, leginkább tenyészállatokkal foglalkozunk. Azokat az egyedeket, amik nem váltak be, nem alkalmasak továbbtenyésztésre, felhizlaljuk attól függően, hogy milyen vevő, milyen vásárlói igény van – tudjuk meg a homrogdi gazdaságvezetőtől. Papp Sándorné, aki nemcsak a szakmai munkában, hanem a vállalkozás adminisztrációjában is részt vesz, hozzáteszi: a külföldi vevők sorában élen állnak a felvidéki, vajdasági és erdélyi magyar gazdák. Az üzlet olyan jól megy, hogy nagyobb az igény, mint a kibocsátási kapacitás. – Nem tudunk annyit tenyészteni, amire ne találnánk vevőket – fűzi tovább Sándor, aki azt is elmondja, hogy a társaságnak már Sepsiszentgyörgyön is van egy tenyészete, ahol több mint 200 tehén van. A kft-nek egyébként 300 hektár legelő mellett annyi szántó áll a rendelkezésére, amennyi a kiegészítő takarmányszükségletet fedezi.

A pozitív kibocsátás egyik feltétele persze a megfelelő szelektálás is. – Az utóbbi években legalább az állományunk harmadára rúgó arányban frissítettünk. Mivel a charolais húsmarhaként is kelendő a piacon, nem gond, ha valamelyik állat nem felel meg tenyésztési célra, vagy nem tudja hozni az elvárt magas szintet. A bikáknak úgy a harmada, az üszőknek úgy a hetedrésze kiesik a szelekcióval, és megy hízóállatnak a partnerekhez – magyarázza a gazdaságvezető.

Midnezek után nem meglepő, hogy a Papp-családban szinte ismeretlenek a hosszú szabadságok, többhetes nyaralások. – Elletéskor, ugye, olyan nincs, hogy a gazda magára hagyja a tenyészgazdaságot. Máskor a legeltetés, a szántók művelése ad munkát. Nemrég kivezettük az ivóvizet ide, a homrogdi legelő vályújához; máskor támogatás nélkül, önerővel fejlesztettünk, vagy építettünk új vagy újítottunk fel istállót. Aki állatokkal foglalkozik, annak tudomásul kell vennie, hogy nincs ünnepnap, szabadnap. De mindez például abban is meghálálja magát, hogy minket a tizenvalahány-féle betegség, még a kéknyelv-betegség is elkerült! Úgyhogy elégedettek vagyunk azzal, amit megteremtettünk, elértünk.

Tartalom közti banner a cikk végére
no