fbpx

Nem minden nézőpont kérdése. Vagy mégis?

Írta: Sándor Ildikó - 2018 október 15.

Termásátlag-becsléstől a reformtáplálkozásig

Azt gondolnánk, hogy számos kockázati tényező ellenére a mezőgazdaság, különösen a betakarítás vonatkozásában számokból, adatokból kalkulál. Gondoljunk csak a tőzsdei lekötésekre, a termésátlagokra vagy a nyitó- és zárókészletekre. Ha mindehhez hozzáveszünk egy kis magyar virtust, akkor már bonyolódik a folyamat, hisz pl. alig több mint egy hónapja „tűnt el” 130 ezer hektár kukorica-termőterület Magyarországról, természetesen az íróasztalok között. Innen szép nyerni, de legalábbis majd országos termésátlagot, exportlehetőséget számolni, pláne árat kalkulálni.

A magyar kukoricának csak költségcsökkentés mellett van jövője

A kukorica-betakarítás felénél tarthattunk, mikor Reng Zoltánnal, az Európa-szinten elismert kukoricafeldolgozó vállalat, a Hungrana Kft. vezérigazgatójával kukorica termésátlagról, a piaci árak alakulásáról beszélgettünk. Az „eltűnt kukoricaterület” persze nem maradhatott ki a beszélgetésünkből, hisz még foglalkoztatja a piacot a lehetséges ármozgás miatt. És tényleg: változhat a közeljövőben a kukorica termőterületünk? Ha igen, egyáltalán milyen irányba? A kérdés nem véletlen, hisz egy rekordgyanús szezont zárunk lassan (8,5-9 tonnás átlagokról beszélnek az elemzők), de 2014-ben is volt már 9,3, 2016-ban pedig 8,7 millió tonnás eredményünk. Ehhez szerencsére az idén még jó felvásárlási ár is párosul, tehát jogos lenne a felvetés, hogy megerősödik a termelési kedv esetleg hosszútávon Magyarországon. „A rendelkezésünkre álló termőterület és ehhez a támogatási rendszerre és termesztéstechnológiára illeszkedő vetésváltásunk adott. Egy-egy jól sikerült év ezt a közel 1 millió hektárnyi területet nem fogja elmozdítani. Ami itt kitörési pont lehet, az a mostanában újra sokat emlegetett öntözés” – vallja Reng Zoltán. A hatékonyság mellett ugyanis a költségcsökkentés és a termésbiztonság szerepe fog felértékelődni minden szegmensben, így a kukoricatermesztésben is. Beszélgetésünk előtt két nappal írták alá azt a kormányhatározatot, ami alapján október 31-ig feltérképezik az öntözhető területeket, és öntözési ügynökségek felállítását rendelik el. A siker most nem nézőpont, hanem épp idő kérdése lesz…

A globális felmelegedéstől a vegetáriánusokig

Míg a kukorica piaci árát próbálom megfejteni a kukoricafeldolgozó vezérigazgatójával, nem kerülhetjük ki a témát, miszerint a kukoricatermesztés eredeti célja az időközben drasztikusan lecsökkenő állattenyésztés volt. Kereshetjük ennek a csökkenésnek az okát, tartástechnológiában, genetikában, támogatáspolitikában, mindig odajutunk, hogy versenyképes feldolgozóipar hiányában, a magas takarmányköltségek okán nem leszünk állattartó ország mostanában. Miközben a 7 milliárd fős bolygónkra, népességrobbanásra, növekvő igényekre, de csökkenő vízkészletre, fajta- és hibridkutatásokra (más országokban GMO-ra), afrikai termőterületek bevonására hivatkozunk, a fizetőképes oldalon ezzel párhuzamosan új fehérjeforrásokat keresnek, csökken a húsfogyasztás, sőt, reformtáplálkozással még csak lassan, de mégis érezhető ütemben – alakulnak át a fogyasztói szokások.

Nem azonos súlyú problémákról, trendekről beszélgettünk. Nem állíthatjuk egymás mellé a klímaváltozás miatt ciroktermesztésre átálló kukoricás gazdát a rovar-alapanyagú takarmányozás kutatóival, mint ahogy a sikeres tömegcikkeket a GMO-mentes alapanyagból készült élelmiszereinkkel sem. Mindegyiknek meg kell találnia a helyét a piacgazdaságban, a hatékonysági mutatók és kereslet-kínálati görbék között. Mi pedig addig is próbáljuk megjósolni a már megtelt raktárak okán is csökkenő kukoricaárak végpontját, hisz talán először hangzott el szakmai fórumon vagy most egy szakmai sajtóbeszélgetésen, hogy kombájn alól érte meg értékesíteni a kukoricát.

Sándor Ildikó