A minőségi idő…

Borítókép

A modern világ az együtt töltött minőségi idő gyilkosa, mind a család, mind a barátok, de még a munkahely tekintetében is. Tíz nap valódi közös élmény már családi nyaralásokban is ajándék, de tíz nap, 2x10 óra repülőút és több, mint 5000 km autóban szakmázva, jó társaságban kiváló beszélgetésekkel és szakmai élményekkel - már nem is csak ajándék, hanem áldás. Csak remélni tudom, hogy „folytatása következik”, de most éljük meg a pillanatot!

Már második nyáron szenteltünk időt arra, hogy megnézzük a világ mezőgazdaságában zajló folyamatokat. Már második alkalommal látogattunk el abba az országba, melynek mezőgazdasági gyakorlatába gyökereznek a magyar mezőgazdaság sikeréveinek tartott ’70-es és ’80-as évek. (Lehet kritikával illetni ezt az időszakot, de kétségtelen, hogy a mai magyar paraszti néplélek tudatalattijába beégett „zöld-sárga” lenyomat fundamentumai mégiscsak ebben az időben formálódtak meg.)

A tavaly nyári szakmai „túra” (4000 km) a precíziós gazdálkodás tapasztalatainak „felsöprésére” fókuszált, némi no-till mellékzöngével, míg most egyértelműen a no-till és a takaró növény kérdéskörre összpontosítottunk. A megközelítés a talajművelés tekintetében azonban eltérő volt. Ezúttal arra fókuszáltunk, hogyan tudjuk a szerzett tapasztalatokat megvalósítani, szemben azzal, hogy hogyan nem. Munkatársak, termelő partnerek, és szokásunkhoz híven a legszélesebb generációs-sávban kerestük a szakmai információkat és megérzéseket. Az eredmény, amely a minőségi időben „megfogant”: formálisan is megalakult az AgroFIELD Termelői Club, négy termelővel és egy négy helyszínes no-till +1 kísérlettel. De erről beszéljenek a termelők, ahol az én termelői „énem” is megszólal.

Az AgroFIELD Termelői Club megalakulása Abraham Lincoln árnyékában

Forgács János, Görbeháza

Gazdálkodásunk meglehetősen változatos és sokszínű, részben talajadottságaink, részben vetésszerkezetünk miatt. Egyszerre fenyeget bennünket az aszály és a belvíz, szántóföldi növényeink a búzától -a kukoricán és a napraforgón át- az intenzíven termesztett és öntözött csemegekukoricáig terjednek. Mindegyik növény termesztésének és az öntözésnek, változatos adottságok mellett, komoly hagyományai vannak az Egyesült Államokban. Nagyon jó lehetőségnek tartottam, hogy egy jó csapatban tartalmasan tölthettem el a családtól és a gazdaságtól kiszorított időt. Nagy örömömre szolgált, hogy a fiam is velem lehetett. Láthattam hogyan szervez, irányít és segít a mi generációnknak eligazodni több ezer kilométerre az otthontól. Gazdaságról-gazdaságra formálódott, érlelődött bennem a kíváncsiság és a változtatás igénye, ezért kiváló ötletnek tartottam az útközben felmerült közös kísérletezés lehetőségét. Mivel csemegekukorica tekintetében nem kaptunk teljeskörű válaszokat, az én plusz kísérleti tervem, amivel hozzájárulnék az ATC és a gazdaságom információ ellátásához, az egy csemegekukoricás no-till teszt, mely, ha sikeres, egy nagyobb kísérletben szívesen folytatnám a változatos körülményeim között. A négy helyszínes no-till - min-till összehasonlító tartam kísérletet réti talajon állítom be a gazdaságomban, a közösen „kiokoskodott” vetésforgóval, négy ismétlésben, szabályos (szabványos) kísérleti elrendezésben, hogy az eredmények statisztikailag értékelhetők és összehasonlíthatók legyenek a kísérlet sorozat más helyszíneinek eredményeivel. Gazdaságomban idén tavasszal, már 3 éve talajművelés nélküli talajba vetettünk napraforgót. Az első tapasztalatok bíztatóak, melyek számszerűsítésére már nem sokat kell várnunk. A kísérletek eredményein túl számítok az AgroFIELD program más, máshol, de a gazdaságomban is az Agrofil csapata által elvégzett kísérletek, vizsgálatok eredményeire is. Döntéseimet valós információk alapján hozhatom meg, mialatt felkészülhetek a jövő várható kihívásaira. Színvonalas, tartalmas, marketing mentes rendezvényeken vehetek részt egy remek baráti környezetben.

Kövécs Róbert, Dalmand

Gazdaságunk az ország egyik legjobb adottságú régiójában helyezkedik el. A talaj és az időjárás szerencsés kombinációjának köszönhetően szinte minden növény átlag feletti hozammal termeszthető. Kedvező a kukorica termesztésének is, de ennek ellenére mégis kevés szerepet kap a vetésszerkezetünkben, mert a mi fő növényünk a cukorrépa, mely után csak jelentős terméskieséssel lehet termeszteni. A gépparkunk is többnyire a répa termesztéséhez szükséges gépekre összepontosít. A termelés mellett sokat foglalkozunk gazdálkodásunk számaival és úgy ítélem meg, hogy termelési költségeink elég magasak. Az input anyag felhasználásaink nem biztos, hogy mindig meghozzák a tőlük elvárt vagy remélt eredményeket, viszont nincsenek olyan kísérleti „tények” a kezünkben, amelyekre alapozva mernénk változtatni, így inkább az eddig bevált biztonságos termesztésre alapozunk. A gazdálkodókhoz eljutó (többnyire marketing) kísérletek eredményei szerintem jobbára csak azt az eszmét erősítik, hogy „ha minél több input anyagot használunk, akkor annál több lesz a termésünk és eredményünk”.

Ezért örülök, hogy az út alatt meg tudtuk egymással osztani a kételyeinket, amikre ezután közösen beállított kísérletekkel, hiteles eredményekre alapozva tudunk döntéseket hozni. Így számomra a tisztánlátás miatt kiváló lehetőség az ATC- hez történő csatlakozás, mely termék értékesítésétől független összefogás.

Az amerikai tanulmányút is azért volt nagyszerű, mert beleláthattunk számtalan gazdaság és kutatóintézet ilyen irányú már működő gyakorlatába és kísérleti eredményeibe. A kint alkalmazott talajművelés nélküli termesztés első pillantásra működőképesnek tűnik. Ez felfoghatatlan egy olyan gazdálkodó számára, aki szántással, mélylazítással és/vagy kultivátoros alapműveléssel alapozza meg a következő évét. Az út során tapasztalt tények, melyek szerint sikeresen alkalmazzák és működik már 30 éve, - nagyon meglepett. Azt nem gondolom, hogy hirtelen felindulásból bele kellene vágni, de nagyon érdemesnek látom kipróbálni. Megdöbbentett, hogy egy 400 hektáros növénytermesztő gazdaság gépparkja 2 traktorból, 2 vetőgépből, 1 permetezőből, 1 kombájnból, 1 közelítő kocsiból és 1 teherautóból állt. A tulajdonos és a felesége üzemelteti az aratást kivéve, amikor 1 hónapig 2 embert alkalmaznak. Persze ehhez hozzátartozik, hogy a két traktor csak a vetésben, a műtrágya kijuttatásban és a szállításban vesz részt. Az elmúlt években kevesebb, mint 150 üzemórát dolgoztak egy szezonban. Ezzel szemben nálunk, az elmúlt években 1 hektárra vetítve a gépek átlagosan 2,5-3 traktor üzemórát teljesítettek, míg a fent említett farmon, még 1-nél is kevesebbet. Hozzánk képest a gépek darabszáma is alacsonyabb, ellenben a munkagépek munkaszélessége többszöröse a gazdaságunkban használt gépekének. A vetőgép minőségén nem spórolnak, mivel ez a direktvetés alapfeltétele, a lehető legjobbat vásárolják. A legfontosabb feladatuk az év során, hogy gyorsan, de egyenletesen, azonos mélységben és pontos tőtávolsággal vessenek.

Természetes tehát, hogy a mi adottságaink között is el kell kezdenünk a nem műveléses vizsgálatokat szabványos, értékelhető kísérletekben. Látnunk kell, milyen kihívások elé állíthat a no-till hazai viszonyok mellett, hogy a kint látott előnyei mellett megismerhessük a nemművelés árnyoldalait is.

Az általam pluszként vállalt kísérlet a hibridbúza termesztésünk tényleges nitrogén tápanyag szükségletére irányul. Az Agrofil-es vizsgálatok rámutattak, hogy az általam használt nitrogén mennyiségnél kevesebb is elég. A kísérlet tervezése, értékelése, adatgyűjtése és adat feldolgozása az Agrofil munkatársainak a feladata. Remélem, az első eredmények már jövőre megszületnek és visszaigazolják a fenti felvetést a mi körülményeink között is, és választ ad a korábban megfogalmazott műtrágya költség-optimalizálási kérdéseimre is. Így a “klubtagság” költsége akár éven belüli megtérülése is biztosított lehet.

Szeredi Attila, Szeged-Szőreg

Számomra a no-till kérdése már rég nem kérdés, de azonnal mi sem álltunk át teljes területtel. Egyelőre bizonyos táblarészeket vontunk be no-till rendszerbe, összehasonlítva a hagyományos lazításos technológiával. A viharsarkot mindig az ország éléskamrájaként emlegették. A minőség és a mennyiség egyszerre jellemezte a környék mezőgazdasági mutatóit. Az elmúlt évek, esetleg évtizedek változásai a Dél-Alföldön szélsőségessé tették az időjárást. A víztöbblet és a vízhiány egyszerre, egy éven belül, de már egy évszakon belül is egyszerre képes jelentkezni. A csapadék és öntözővíz szűkössége egyre inkább a száraz gazdálkodás irányába toll bennünket, amelynek egyik lehetséges útja a no-till. Nagyon örülök, hogy az ATC bölcsőjénél mindjárt partnerekre találok terveimmel.

A tanulmányút csak megerősített, hogy jó úton járok a no-tillel, ráadásul a vetésforgóm is tökéletesen illeszkedik a szénmegőrző elvárásokhoz. Takarónövény tekintetében kaptunk ellentmondó információkat. Vannak, akik elhatárolódnak az alkalmazásuktól, csak felesleges költségként tekintenek rá, és vannak, akik elkötelezett takaró növény használók, de konkrét, mért számadatokkal senki sem rendelkezett, ami alátámasztaná a használat indokoltságát. Az én feladatom, erre jó megoldásokat találni és, ha lehet beépíteni a kísérleti rendszerbe. A reményt nem adtam fel, de szemléletem objektívabbá vált e-tekintetben.

Plusz kísérletként a durum, étkezési napraforgó és repce termesztés és növényvédelmi technológiára vonatkozó, már korábban elkezdett vizsgálataimat folytatnám, most már a klub keretein belül.

Lajos Mihály, Püski

Családi gazdaságunk, -mely egyben az Agrofil központi kísérleti gazdasága is- a Felső-Szigetközben helyezkedik el. Az egyébként termékeny terület talajainak tulajdonságai a Duna elterelésével megváltoztak. A mozaikos dunai-öntés talajaink -a folyam elterelésével összefüggésben kialakuló drámai talajvízszint esésével,- kifejezetten aszályérzékennyé váltak. A kialakult problémát növeli, hogy a Mosoni-sík az utóbbi években az ország legcsapadékszegényebb tája lett. Szerencsés helyzet, hogy a káros folyamatok ellenére és annak enyhítésére, szinte határtalan mennyiségű felszíni és felszín alatti öntözővíz vagyon áll a rendelkezésünkre. Tehát az intenzív gazdálkodás lehetősége továbbra is fennáll(na). Azonban ez a csodálatos, változatos, természetes határokkal szabdalt táj (vízfolyások, galériaerdők, erdők) gazdag (már-már túl gazdag) vadállományt rejt, mely jelenléte az intenzív gazdálkodási és beruházási álmoknak sajnos határt szab. Amíg a megfelelő vadászösztönnel, lőkészséggel és vadászati kultúrával rendelkező vadászok száma nem kerül egyensúlyba a vadpopuláció nagyságával, addig az extenzív termelési utakat is keresni kell a szigetközi gazdálkodási gyakorlatban. Az öntözés víztakarékos és hatékony megoldásinak keresése mellett keresni kell a száraz gazdálkodás útjait is. Éppen egy öntözési projekt tervezési fázisában zajlott le bennem a szemléletváltozás a no-till-el szemben. A talajművelés nélküli növénytermesztés egyszerre szolgálná a vízmegőrző szárazgazdálkodást és tenné le egy víztakarékos öntözésre épülő intenzív gazdálkodás alapjait is. Ez a felismerés alapozta meg az első próbálkozásainkat a no-till irányába, mely primer eredményei a kombájn hozammérő rendszerén hamarosan meg is mutatkozhatnak.

Az első -szabályosan kiértékelhető- no-till összehasonlító kísérletekben mi is biztosítunk egy helyszínt, továbbá az Agrofil munkatársai végzik a kísérletsorozatban az adatok „betakarítását”, feldolgozását és közreadását a klub tagságának. Nagyon izgalmas, valódi mérnöki munkába fogtunk. A kísérleti helyszíneket úgy terveztük, hogy mind a tartam, mind a bemutató kísérletek követelményeinek megfeleljenek. A kísérletek a tagság számára nyitottak, ezáltal folyamatosan látogathatók. Fontosnak tartjuk, hogy a közös erő és a szélesebb látásmód egy nagyon hatékony információ feltárás megalapozója legyen.

A kísérleti tervek egyértelműen az amerikai tanulmányút tapasztalatai alapján készültek és még az út során, az autóban, az Agrofil-háttér segítségével kézzelfoghatóvá váltak. A takarónövények tekintetében - a tapasztalatok alapján - kivárunk, rendezzük a gondolatainkat és a gyűjtött információkat. Tovább keressük a lehetséges megoldásokat, de ha el kell vetnünk, mint hatástalan megoldást, arra is fel leszünk készülve.

A gazdaságunkban folyó számtalan kísérlet közül, ha ki kell emelni egyet (pluszként), akkor én a kalászos nitrogén trágyázási kísérleteinket ajánlom fel az AgroFIELD Termelői Club számára.

A fentiekben olvasott őszinte vélemények csak a „pionírok” gondolatait, szándékait foglalják össze. Ez most csak a jéghegy csúcsa, hiszen testként -a most látható rész alatt- ott van az Agrofil kétévtizedes munkája, tapasztalata és csapata. Mindezek -és a gazdatársak által elmondott gondolatok alapján- könnyen elképzelhető, hogy a klub növekedésével milyen hatalmas és felfoghatatlan valós információs értéket halmoz fel el a közösség. Egy valódi, élő, a szakmát megélő és nem láthatatlan kezek által irányított „elvarázsolt kastélyban” tévelygő közösséghez keresünk most egyfelől termelőket, másfelől a klub üzemeltetéséhez kiváló szakembereket a mezőgazdaság minden ágából. Szükség van tehát a változtatásra érett termelőkre, tagokra, akik egy minőségileg más közösségben, valami előremutató, új és fenntartható technológiákat hoznak létre. Keressük azokat a kiváló (és bátor!) szakembereket, akik már émelyegnek az „elvarázsolt kastély” szellemétől és szívesen vennének részt egy érdekes és izgalmas szakmai küldetésben.

Lajos Mihály
ügyvezető
Agrofil-SZMI Kft.

Az AgroFIELD Termelői Clubhoz elérhetőségeinken vagy személyesen szeptember 2-6. között az AgroFIELDshow-n csatlakozhatsz.

A program és regisztrációs felület az alábbi képre vagy IDE kattintva érhető el.

Tartalom közti banner a cikk végére
no