Macrophomina phaseolina: nehéz a védekezés!

Borítókép

A Macrophomina phaseolina a világon szinte mindenhol előforduló, rendkívül polifág gomba: több mint 500 növényfajt károsít, nagy jelentősége van a trópusi és szubtrópusi területeken is. Első alkalommal 1928-ban írták le Sri Lankán, Magyarországon pedig 1970-ben jegyezték fel Békési és munkatársai. Ebben az időben már jelentős fertőzés volt Jugoszláviában. Eleinte hazánkban különböző területeken 1-20%-ban fordult elő a kórokozó, jelentősége azonban napjainkban is van a betegségnek, mert kártétele akár a 90%-ot elérheti.

Magyarországi megjelenését követően a kutatók megállapították, hogy gomba fertőzése kimondottan száraz, meleg és aszályos időben alakul ki, míg alacsonyabb hőmérséklet esetén az okozott tünetek nem jelentkeznek. Továbbá megállapították azt is, hogy a kórokozó károsításának következtében a napraforgónál az ezerkaszat-tömeg és a tányérátmérő is csökkent, valamint a beteg kultúrnövények akár 40%-al kevesebbet termettek, mint egészséges egyedek.

Az elmúlt évek tapasztalatai alapján nagy figyelmet kell szentelni a magyarul Hamuszürke szárkorhadásnak is nevezett betegségnek, ugyanis 2002, 2003, 2011, 2012 után a 2015-ös években is jelentős károkat okozott a napraforgó-termesztőknek. A betegség azonosításában az okozhat nehézséget, hogy mivel száraz, meleg időjárás esetén fertőz, a tünetek összetéveszthetők az aszály okozta növénykárosodással.


1. kép Macrophomina phaseolina bélszövet tünete napraforgón (fotó: Balázs Viktor)


2. kép Macrophomina phaseolina szártünete napraforgón (fotó: Balázs Viktor)

A Macrophomina phaseolina fertőzés menete

A gomba fertőzött növényi maradványokból és a talajban áttelelt kitartó képletekből (mikroszkleróciumok) indítja el a fertőzést, de már a vetőmag is károsodott lehet, aminek következtében a csíranövény hirtelen pusztul el. A kórokozót a kultúrnövény gyökerei által termelt kémiai anyagok serkentik, ami ha nagy mennyiségű mikroszkleróciummal találkozik a talajban biztos a fertőzés létrejötte. A gomba, miután behatolt a növény epidermiszén keresztül, micéliumait felszaporítja, aminek következtében eltömődik az edénynyaláb, így korlátozva a gazdanövényben a szállítódást. A fertőző anyag bejutását követő 24 óra elteltével a kórokozó mikroszkleróciumokat képez, amivel a továbbiakban újabb növények megfertőzését tudja véghezvinni. A gomba ilyen mértékű polifág előfordulására azért van lehetőség, mert nagy mennyiségben termel több féle enzimet, amik a gazdanövény különböző szöveteinek és sejtalkotóinak pusztulását eredményezik, ami kiegészül a kórokozó által előállított, nem gazda specifikus toxinokkal, melyek további szöveti nekrózist idéznek elő a napraforgóban.

A fertőzés igen fiatal korban létrejöhet, már szikleveles állapottól, szinte bármelyik fenológiai fázisban, viszont a kultúrnövényen a tünetek csak sokkal később jelentkeznek, főleg ha a vízellátás optimálisan alakult a tenyészidőszak elején. Régebbi feljegyzések alapján, a csíranövények gyökérnyaki részén és levelein barna léziók alakultak ki, klorotikus hervadás következett be, de leírtak olyat is, hogy a növények föld feletti részein tünetek hiányában, gyors pusztulás következett be. A virágzás-terméskötődés időszaka a növény számára nagy vízvesztést eredményez, így ezek együttes hatására a napraforgón hervadásos tünetei figyelhetők meg, fitotoxin-termelés miatt lankadnak a levelek, egy hirtelen hervadási folyamat megy végbe a fertőzött egyedeken. További tünetként a növény szára felreped, lehámlik az epidermisz és hamuszürkévé válik a bélrész, aminek a magyar elnevezést is köszönheti a kórokozó.


3. kép Macrophomina phaseolina napraforgóban (fotó: Balázs Viktor)


4. kép Macrophomina phaseolina foltokban jelentkező károsítása (fotó: Molnár Szilárd)


5. kép Macrophomina phaseolina miatt elszíneződött bélszövet napraforgón (fotó: Molnár Szilárd)

A betegség szabad szemmel is jól elkülöníthető a hervadás okozta tünetektől (5. kép), ugyanis a Macrophomina phaseolina esetében a szárat kettévágva zsugorodott bélrészt találunk, ami a mikroszkleróciumok nagyszámú előfordulásának köszönhetően szürkés-kékes színt vesz fel. A gomba kitartóképleteinek jelenléte egyértelmű jele a betegségnek. Jellegzetes még, hogy a gomba által fertőzött napraforgók kimagaslanak a táblából, ugyanis a torzult és kisebb méretű tányérjuk, valamint a kevesebb kaszat nem húzza le a növényt. A beazonosítást azonban nehezíti, hogy a betegség foltokban alakulhat ki, ami hozzáértés hiányában talajfolt hibájának is betudható. A betegség a növény teljes pusztulását eredményezi. Ismereteink alapján a kórokozó fertőző képességét a környezeti tényezők nagymértékben befolyásolják. Kutatásokból kiderült, hogy bár a kórokozó hőoptimuma 25-30°C mégis képes akár 15-40°C közötti hőtartományban is növekedni.

A gomba kitartó képletei, a mikroszkleróciumok a talajban akár 2-4 évig is megőrzik fertőző képességüket. Fertőzési forrásul ezek a képletek és a kaszatok is szolgálhatnak, széles gazdanövényköre alapján az előfordulásának nagy a lehetősége.

Védekezési lehetőségek

A betegség a talajból és növényi maradványokból egyaránt fertőz, emiatt a kórokozó ellen teljesen hatékony védekezési lehetőség még nem áll rendelkezésre. A vetőmaggal történő terjedés korlátozására megoldást nyújt a vetőmagcsávázás, ami a gyakorlatban is könnyen alkalmazható védekezési lehetőség. A megelőzés azért is fontos, mert a fertőzés főleg fiatal korban megy végbe, a tünetek viszont csak később jelentkeznek, ill. kutatások alapján az állománykezelés hatástalanságának az az oka, hogy a fertőzés pontos időpontját nehéz meghatározni, így a növényvédelmi kezelés nem feltétlen a megfelelő időben kerül elvégzésre. Integrált termesztési elvek alkalmazásával tovább tudjuk gyéríteni a betegség kialakulását, ilyen például a vetésforgó beiktatása, valamint a gomba gazdanövény körébe tartozó kultúrák termesztésének kerülése elővetemények termesztése során. Ez utóbbi azért nehéz, mert sok, gazdaságilag jelentős növényünk (kukorica, szója, stb.), szintén fogékony a betegségre. Művelési szempontból érdemes az olyan tényezők mellőzése, melyek elősegítik a talaj kiszáradását, pl. sűrű növényállomány. Optimális tápanyag-utánpótlással korlátozni tudjuk a kultúra számára a különböző stresszfaktorokat, és megfelelő egészségi állapotot tudunk vele elérni.

Alapvetően egy olyan kórokozóról van szó, amely kimondottan kedveli a száraz, vízszegény periódusokat, és az e tényezők okozta stresszt is kihasználja, különösképpen a reproduktív fenológiai fázisban. Emiatt az aszályos, tartósan csapadékszegény időszakban a tábla öntözésével csökkenthetjük a betegség kialakulásának mértékét. Kutatások alapján a száraz időszak elejei öntözéssel a talajban levő mikroszkleróciumok száma jelentősen csökkenthető, ami a fertőzés intenzitását is visszaszorítja.

Ellenálló hibridek termesztésével hatékonyan lehetne védekezni a Macrophomina phaseolina ellen, azonban jelenleg nem áll rendelkezésre olyan napraforgó, ami rezisztenciát mutatna a kórokozóval szemben. Pár növény rendelkezik eddig eltérő mértékű toleranciával a hamuszürke szárkorhadással szemben. Ezt az irányvonalat a jövőben mindenképpen érdemes lesz kihasználni, mert hosszú távon a gomba adott hatóanyagokra rezisztenciát alakíthat ki, pl. ha nem tartjuk be a szerrotációt. Azonban az állománykezelés hatástalansága és a vegyszerhasználat okozta környezetterhelés miatt a továbbiakban mindenképpen az ellenálló hibridek felé mutat a fejlődés, amik előállítása nagyon költséges folyamat.

6. kép Macrophomina phaseolina miatt elszíneződött bélszövet napraforgón (fotó: Molnár Szilárd)

A védekezési lehetőségeknél fontos említést tenni a biológiai lehetőségekről is. A biológiai védekezésnek azért van jelentősége, mert az egyes kórokozók egyre gyakrabban alakítanak ki fungicidekkel szemben rezisztens törzseket, valamint egy környezetkímélőbb megoldás. Kutatások alapján a következő szervezetek alkalmazhatók a Macrophomina phaseolina ellen: baktériumok közül a Bacillus subtilis. Gombák közül az Aspergillus- és Trichoderma fajok, valamint a Fusarium solani f. sp. psidii. Fonálférgek közül a Heterodera cajani és a Meloidogíne incognita fajok fogyaszthatják a kórokozót, de ezek gyakorlatban történő kiforrott alkalmazása még várat magára.

Magyarország éghajlatára egyre inkább jellemzőek a csapadékhiányos, aszályos időszakok. A klímaváltozással elkerülhetetlen az eddig csekélyebb jelentőséggel bíró betegségek térhódítása, amilyen például a Macrophomina phaseolina is. A kórokozó elleni védekezés több tényező miatt is nehéz:

  • még nincs ellene egy bevált technológia;
  • a termesztésben elterjedt fajták között jelentős a fogékonyságbeli különbség;
  • ugyanez igaz a hibridekre is;
  • az állománykezelés nem nyújt teljes védelmet;
  • vetésváltás a széles gazdanövénykör miatt nem mindig jelent megoldást;
  • nem minden tábla öntözése megoldott
  • mikroszkleróciumok hosszú ideig életképesek a talajban.

Forrás: Balázs Viktor- A Macrophomina phaseolina (Tassi) Goid. elleni genetikai, biológiai és kémiai védekezés lehetőségei napraforgóban (Szent István Egyetem, Gödöllő)

Kálmán Anna Léda

Növényorvos

Tartalom közti banner a cikk végére
no