Egy kis figyelem a nagy széltippanra

Borítókép
Borítókép

A Kárpát-medence éghajlati és talajviszonyai teljességgel adottak a minőségi gabonatermesztéshez. Ennek megfelelően Magyarországon évszázados hagyományai vannak a kalászosok termesztésének, amelyre a múltban is és a jelenben is erősen támaszkodott az agrárium és azon keresztül, közvetve a nemzetgazdaság.

A termesztési feltételek közül vannak, amelyek viszonylag állandónak tekinthetők, illetve csak lassan formálódnak, ilyenek például a talajaink. Más tényezők gyorsan változnak, mint pl. az időjárás. A klíma átalakulása, illetve a szélsőséges időjárási viszonyok váltakozása új helyzetek elé állít(hat)ja a gazdálkodókat. Új károsítók jelen(het)nek meg és/vagy a már itt lévő, „őshonos” gabonabetegségek, rovarok vagy gyomok megszokott stratégiái is módosul(hat)nak. Érdekes néha elgondolkozni azon, hogy vannak olyan gyomnövények, de állatfajok is, melyeket néhány évtizede még nem lelhettük fel hazánkban vagy csak nagyon elenyésző számban, ma meg tömegesnek tekinthetők országszerte. Dédszüleinknek pl. nem sok esélyük volt parlagfüvet vagy balkáni gerlét látni. Ennek ellenkezőjére is van példa. Régebben teljesen közönséges gyomnövények vagy állatok szép fokozatosan „elfogynak”, és ez esetben sem kell túlságosan visszamenni a múltba. Gondoljunk csak a konkolyra vagy a kék búzavirágra, amellyel még a 80-as években is díszítették a falusi iskolák tantermeit ballagások alkalmával, napjainkban pedig már alig lehet találkozni vele.

A jó gazdálkodót többek közt az különbözteti meg az átlagostól, hogy (ezeket) a változásokat észreveszi, és alkalmazkodik hozzájuk vagy tesz ellenük. Ezzel csak arra akartunk rávilágítani, hogy a gyomirtási technológiák megtervezésénél is nyitott szemmel kell járni, és nem lehet kényelmesen hátradőlni, hogy ez már rég megoldott pl. a kalászosok esetében, mert változik a gyomflóra és néha módosulhat a gyomok stratégiája is. Ez utóbbira jó példa a nagy széltippan (Apera spica-venti), amely 2-3 emberöltő alatt szép lassan a kalászosok egyik fő gyomnövényévé vált, és évjárattól függően még meglepetéseket is tud okozni.

Életmódja, megjelenése

Az Ujvárosi-féle gyomnövény-életformarendszer szerint a nagy széltippan az egyéves, therophyta gyomokon belül a T2 alrendszerbe tartozik, vagyis az ősszel és tavasszal is csírázó nyár eleji egyévesek közé. A legtöbb növény számára kedvezőtlen téli időszakot csíranövény vagy mag alakban vészeli át, majd késő tavasszal, nyár elején érlel magot. E stratégia miatt tekinthető tipikus gabonagyomnak, de az őszi káposztarepcében is gondot okozhat. A magok keléséhez több napon át nedves talaj szükséges. Mivel az enyhén csapadékos, hűvös éghajlatot kedveli leginkább, tőlünk nyugatabbra és északabbra terjedt el. Ennek következtében hazánkban is elsősorban a nyugat-dunántúli és az északi területek gyomnövénye. Más T2-es gyomokhoz hasonlóan már alacsony, 4-8°C fokon is csírázik. Átlagos körülmények közt azt szoktuk meg, hogy a tömeges csírázás őszre esik, amit egy kisebb tavaszi keléshullám követ. Ez évjárattól függően azonban változhat, és lehet, hogy a tavaszi kelés lesz hangsúlyosabb. Érdemes tehát odafigyelni erre az igen fontos gyomnövényre tavasszal is, főleg az ideihez hasonló őszi időjárás esetén.


1. kép. Korai stádiumban lévő nagy széltippan (Apera spica-venti) (forrás: https://plantevaernonline.dlbr.dk)

2. kép. Nagy széltippan jellegzetesen csavarodó levelekkel (forrás: https://plantevaernonline.dlbr.dk)

Felismerése a gyakorlatlan szem számára okozhat némi nehézséget. Egyszikű gyom lévén, első ránézésre – főleg, ha még csak kevés van belőle – nehéz észrevenni a kalászos állományban. Érdemes a sorközöket, valamint az olyan vetési hibákat figyelni, ahol a vetőgépaljak illesztései nem tökéletesek, és vetetlen foltok vagy csíkok keletkeztek. Ezeken a jól észrevehető helyeken, ha egyszikű gyomokat találunk, ajánlatos tüzetesebben is megvizsgálni a növényeket, hogy széltippannal állunk-e szemben vagy más egyszikű gyommal.

A néhány leveles, fiatal növény levele csavarodott, enyhén bordázott, fonákán nincsenek szőrök, fénytelen. A fiatal levelek jellegzetes alakjáról – ha már ráállt a gazda szeme – egyébként könnyen felismerhető korai stádiumban is.

A biztos fajmeghatározásban a nyelvecskéje segít, mely rendszerint lehelet vékony és mélyen bevágott. Fülecskéje nincs.

A kifejlett növény könnyen felismerhető, bugája laza, jellegzetesen pelyhes, selymes kinézetű. Magassága 1 m fölötti is lehet, az esetek többségében túlnő a kalászos kultúrnövényen. A szára nagyon vékony, toklásza szálkás, a bugák érett állapotban sötét, lilás árnyalatot kapnak.

Védekezés

Mint a legtöbb gyomnövény, a széltippan is a kultúrnövénnyel a tápanyagért és vízért folytatott versengésen keresztül csökkenti a termés mennyiségét és minőségét is. Erőteljesebb fertőzöttség esetén a betakarítást is nehezítheti, valamint ez a vetőmag-előállításban kizáró ok lehet. Ezenfelül további gond, hogy ahol megjelenik, ott teljesen át kell gondolni a gyomirtási technológiát, és azt a széltippanhoz kell igazítani. Mivel a kalászosokhoz hasonlóan egyszikű, nehezebb állományának szabályozása, mint a „hagyományos” kétszikű gyomok esetében, mivel szűkebb a felhasználható készítmények köre. Négyzetméterenként 20-30 db már terméscsökkenést okozhat, de olyan dunántúli területeken, ahol kedvezőek az életfeltételei, több száz is lehet négyzetméterenként. Terjedését segíti, hogy a kifejlett növény nagyon sok magot hoz, amelyek 5-7 évig is csírázóképesek.


3. kép. Fülecske nincs, a levél szőrtelen, vékony, mélyen bevágott nyelvecske (forrás: Pflanzenfotos SL)

4. kép. Nagy széltippan virág. Jól látható szálka a toklászon és a lilás elszíneződés (forrás: Pflanzenfotos SL)

Magjai rendkívül könnyűek és aprók, sokszor bekerülnek a betakarítógépek legrejtettebb zugaiba, így azok hordják szét új területekre és jelenik meg a táblák szegélyében ott is, ahol korábban még sohasem.

Sűrűbb állományban nem képes annyira elbokrosodni, megerősödni, mint a gyengébben kelt vagy a technológia miatt ritkábbakban, pl. hibridbúzák esetében. Megjelenése után – ahogy említettük – a széltippanhoz kell igazítani a gyomirtási technológiát, beleértve ebbe a kezelési időpont megválasztását és a felhasználható hatóanyagok körét is. Azokon a területeken, ahol jelen van, jellemzően ősszel védekeznek ellene. Ezek a védekezések lehetnek preemergensek és korai posztemergensek is. A legtöbb egyszikű gyomnövényhez hasonlóan a széltippan is 1-3 leveles állapotában a legérzékenyebb a vegyszeres kezelésekre. Átlagos időjárású években ezt az állapotot ősszel éri el, ezért ekkor érdemes ellene védekezni. Ez a tavaszi permetezési munkacsúcsot is enyhíti.


5. kép. Erős Apera spica-venti-fertőzés a Dunántúlon, növényvédelmi kísérletben, előtérben a kezeletlen kontroll

Vannak és lehetnek is még azonban annyira száraz őszi évjáratok, hogy a tömeges őszi kelés elmarad, és tavasszal jelenik meg nagyobb mennyiségben. Volt olyan év, hogy egy közismerten erős fertőzöttségű területen alig lehetett ősszel nagy széltippant találni, tavasszal viszont „gyepszőnyeg” sűrűségű állomány volt megfigyelhető. Ilyen esetekben nagyon fontos, hogy tavasszal is résen legyünk és még érzékeny fenológiai stádiumban beavatkozzunk. Őszi kezelés során pedig érdemes olyan hatóanyagot választani, amelynek van tartamhatása és az esetleges tavaszi kelés ellen is hatékony. Legyünk azonban körültekintőek, mert lehetnek olyan hatóanyagok, melyek nehezebben bomlanak le, ezért szűkülhet az utóvetemények köre. A különböző készítmények hatékonyságában lehetnek eltérések, de az is előfordulhat, hogy „nem megfelelő” fenológiában permetezünk és/vagy még van utókelés. Ezért a kívülről tisztának tűnő táblákat is érdemes közelebbről megvizsgálni és az állományt széthajtogatva belenézni. Könnyen előfordulhat ugyanis, hogy a széltippan nem nő a kultúrnövény fölé, de jelen van, és lábszár magasságban, néhány tíz centiméteresen is magokat érlel. Ilyen esetekben természetesen nem okoz jelentős mértékű terméskiesést, a betakarítást sem nehezíti, de a területet tovább fertőzi magjaival.

Összességében elmondható, hogy a kalászosok gyomirtásának szervezésekor – mint minden termesztett kultúrnövény esetében – elsődleges feladat meghatározni a már jelenlévő gyomok faji összetételét. Figyelemmel kell lenni azonban az esetlegesen várható új gyomok megjelenésére is. A gabonák esetében egy olyan egyszikű gyom megjelenése, mint a széltippan – de lehetne akár más egyszikűeket is említeni – teljesen átformálja az addig megszokott gyakorlatot. Szükségessé válhat az őszi gyomirtás. A már szokványos hatóanyagok mellé pedig új kombinációs partnerek választása szükséges. Esetleg kereshetünk olyan készítményeket, melyek megfelelően hatékonyak mind a kétszikű, mind az egyszikű gyomok ellen. Ezeknek a termékeknek a köre azonban viszonylag szűkös, és kiválasztásukhoz elengedhetetlen tábláink gyomflórájának és a hatóanyagok hatásspektrumának alapos ismerete.

Babrik Zsolt, Mezei András

Agrofil-SZMI Kft., Püski

Tartalom közti banner a cikk végére
no