Az őszi búza rozsdabetegségei

Borítókép
Borítókép

A gabonatermesztést egyre jelentősebben fenyegetik a levélbetegségek, ebbe a kategóriába tartoznak az őszi búzát támadó rozsdabetegségek: fekete rozsda - Puccinia graminis f. sp. tritici; sárga rozsda - Puccinia striiformis; vörös rozsda - Puccinia recondita f. sp. tritci.

Rozsdabetegségek közül a fekete rozsdát tartották sokáig a legjelentősebbnek a felsoroltak közül. Növényfajra specializáltan képes fertőzni búzát, rozsot, zabot és árpát is, valamint egyes fűféléken is előfordul. Régóta tisztában vannak vele a termelők, ugyanis járványszerű fellépése, főleg Európa déli részein, éhínséget okozott. Az 1900-as években súlyos járványok gyérítették a búzatermést. 1932-ben mikológusok jöttek rá, hogy a gomba ilyen mértékű, pusztító előfordulásáért a déli légáramlatok tehetők felelőssé. Az áttelelést követően az Afrikából és Balkánról érkező széláramlatok hamar csírázó és nagy tömegben előforduló uredospórákat szállítottak. Ezek az uredospórák okozták hazánkban a fertőzést.

1. kép Puccinia graminis f. sp. tritici szártünete (fotó: Molnár Szilárd)

A szárrozsda néven is elhíresült betegség viszonylag melegigényes, már április, május elején fertőzhet, amennyiben az idő 20-24°C körül alakul, és a csapadékos, szeles időjárást meleg hőmérséklet követi. A növény szempontjából kritikus időszak a tejes érés, ha esőt követő fülledt meleggel párosul. A kultúrnövényen kezdetben főleg a száron, levélhüvelyen és a leveleken sötétbarna, poros jellegű, úgynevezett uredotelepek alakulnak ki. Ezeknek a képleteknek a beérését színük változása is jelzi, ugyanis az érett teleutotelepek fekete színűek lesznek, amik körül felszakadozik az epidermisz. A fertőzés kialakulásával a növények fokozottabban párologtatnak, csökken az asszimiláció, mert minden energiájuk a légzésre megy rá, és a már szemtermésbe beépített tápanyagok is felhasználásra kerülnek. Ennek hatására szorult szemek alakulnak ki, a nagy termésveszteség mellett, valamint a termény sikértartalma is csökken.


2. kép Puccinia graminis f. sp. tritici szártünete (fotó: Molnár Szilárd)

A kórokozó növényi maradványokon vagy a talajon képes fennmaradni a fekete színű teleutospórákkal, amik tavasszal, csírázásukat követően, a szél közreműködésével jutnak át köztes gazdáikra, melyek lehetnek sóskaborbolya és mahónia egyaránt. A köztigazdákról általában április, május környékén már megfertőzhetik az őszi búzát a növény légzőnyílásain keresztül. Az ezt követően kialakuló gombaspóráknak több nemzedékük is létrejön, így okozhatnak járványokat. Az időjárás alakulása mellett a kultúrnövény túlzott N-ellátásával a termelő is hozzájárulhat a fertőzéshez. Ugyanis a szükségesnél több N a növény szöveteinek fellazulását eredményezi, ami miatt a fertőzés könnyebben létrejöhet.

3. kép Puccinia recondita kezdeti levéltünete (fotó: Kálmán Anna Léda)

A kórokozó nagy mértékben már nem okoz problémát, ami elsősorban az ellenálló fajtáknak, az agrotechnikai és kémiai védekezések összehangolt alkalmazásának köszönhető. Hasznos lehet a korai vetés elkerülése, mert ilyen esetben nem a kultúra, hanem a gomba számára alakulnak kedvezőbben a feltételek. A vetésforgóval, a gyomosodás elkerülésével, az őszi búza számára optimális tápanyag ellátással és adott raszsznak ellenálló fajta termesztésével a fertőzés kialakulása jelentős mértékben csökkenthető. Amennyiben az időjárás a gombának kedvezően alakul, fungicides kezelés szükséges főleg felszívódó hatóanyagú készítményekkel.

A vörös rozsda, más néven levélrozsda fordul elő leggyakrabban a hazai őszi búzatáblákon. Kártétele nem elhanyagolható, de a fekete rozsdáéhoz mérten csekélyebb. Szinte kizárólag az őszi búzát károsítja. Je-lentőségének oka, a fertőzés gyakori kialakulása, és az, hogy a tenyészidőszak során hamarabb megjelenhet, már akár ősszel megfigyelhető a táblán. A fertőzött növények leveleinek fonákján és színén is sűrűn elhelyezkedő, vörös színű rozsdatelepek alakulnak ki. Fertőzési forrásul szolgálhatnak köztesgazdák, amik hazai viszonyok tekintetében a borkóró fajok, de ezeknek csekély a jelentősége, mivel úgynevezett uredomicéliummal, enyhébb telet követően uredospórákkal is képes áttelelni az őszi vetéseken. A gomba számára optimális hőmérséklet a fertőzéshez a 15-17°C, emellett szükség van nedves levélfelületre, így az esőt vagy a csapadékképződést követően, ha az átlag hőmérséklet 10°C fölött alakul, mindenképpen számítani kell a betegség kialakulására. A vörösrozsda elleni védekezésnél a fekete rozsdánál említettek alapján kell eljárni.

A korábban kis jelentőségűnek titulált betegség, a sárga rozsda 2014-ben hívta fel magára igazán a figyelmet, mikor országos szinten súlyosan károsította a vetéseket. Ahhoz, hogy a gombabetegség járványt idézzen elő, több szempontnak együttesen teljesülnie kell: szükség van nagy mennyiségű fertőző anyagra; fogékony növényre; és a kórokozó számára optimális környezeti tényezőkre.

4. kép Puccninia recondita f. sp. tritici levéltünete (fotó: Molnár Szilárd)

2001-ben és 2014-ben is mindhárom feltétel adott volt, így a betegség kialakulásával számolni lehetett. 2013/2014-ben az időjárás is a kórokozónak kedvezett. Nem volt elég hideg ahhoz, hogy a gomba áttelelő képleteit károsítsa, hótakaró se takarta sokáig a területeket, valamint a meleg hőmérséklet következtében a kultúrnövény is fejlettebb volt az általánosnál. A betegség ilyen szintű elterjedése megelőzhető lett volna, ha a tünetek kezdeti megjelenésekor védekeznek a termelők, ill. védekezés esetén a teljes táblát kezelték volna le, esetleges foltkezelések helyett. Abban az esetben, ha nem a teljes állományon történik meg a növényvédelmi kezelés, a sárga rozsda számára elegendő egy kisebb folt meghagyása arra, hogy a gócból kiindulva felülfertőzze a táblát, vagy annak egy részét. Az viszont nehezítette a termelők dolgát, hogy az előre feltételezett megjelenését megelőzően, korábban érkezett a betegség, ebből kiindulva merült fel a gondolat, hogy a gombaspórák nem az amúgy számított északi és nyugati szelekkel érkeztek, hanem hazánkban teleltek át, így a kedvező feltételek teljesülésével már március folyamán fellelhetőek voltak a tünetei. Ezen kívül az időjárás más levélbetegségeknek (lisztharmat- Blumeria graminis f. sp. tritici, szeptória- Septoria tritici) és a növények ellenálló képességét gyengítve elősegítették a sárga rozsda fertőzését.


5. kép Blumeriella graminis őszi búzán (fotó: Molnár Szilárd)

Ennek ellenpéldájaként 2018-ban a kórokozó térnyerése nem volt sikeres. Fejér megyei adatok szerint az őszi hónapok enyhék és csapadékszegények voltak, leghidegebbnek a februári átlaghőmérséklet bizonyult. Ezt követte egy olyan téli időszak, amikor összesen 104,2 mm csapadék hullott, ami lényegesen alacsonyabb a sok éves átlagnál. A márciusban érkező több mint 80 mm eső már aggódásra adott volna okot, ezt azonban gyorsan követte egy 30°C maximum hőmérsékletet is elérő április, ami a későbbiekben egyre gyakrabban fordult elő. Mindent összevetve a meleg és csapadékszegény tavasz, a betegségek kialakulásának, és nagymértékű elterjedésének gátat szabott, így összességében láthatjuk, hogy a kórokozók fertőzését az időjárás a 2017-2018-as vegetációs idő során jelentősen korlátozta.

6. kép Septoria tritici őszi búzán (fotó:  Molnár  Szilárd)

7. kép Puccinia striiformis levéltünete (fotó:  Molnár  Szilárd)

8. kép Puccinia striiformis kártétele a pelyva belső észén (fotó:  Molnár  Szilárd)


9. kép Foltban megjelenő Puccinia striiformis (fotó: Molnár Szilárd)

A Puccinia striiformis-t sokáig „skandináv rozsdának” is nevezték, utalva ezzel arra, hogy a három rozsdabetegség közül ennek a legalacsonyabb a hőigénye, 10-15°C. Alkalmazkodóképessége azonban jónak bizonyul, ugyanis már sokkal melegebb területeken is intenzíven fellelhető. A többi rozsdával összehasonlítva a környezeti tényezőkre a legérzékenyebb, a kiegyensúlyozottabb klímájú területeken érzi igazán jól magát. Sárga rozsda, másik nevén pelyva rozsda, károsíthat sok fűfélét, de árpát és rozsot egyaránt fertőz. Több élettanilag specializálódott rassza ismert már.


10. kép Puccinia striiformis nagymértékű fertőzése (fotó:  Molnár  Szilárd)

Az első tünetek megjelenése május-június környékén várható. A fertőzött növények levelein hosszanti irányban, gépöltésszerűen, néhány mm szélesen, szabályosan helyezkednek el az élénksárga uredotelepek. Az idő múlásával a levelek fonáki részén, levélhüvelyen, akár a száron is fellelhetőek lesznek ezek a képletek. A sárga rozsda sajátsága, hogy nemcsak vegetatív, hanem generatív részét is károsítja a gazdanövényének. A fertőzött kalászok pelyváinak belső részén is kialakulnak az sárga uredospórák, így a szemek úgynevezett „paprikás” színt öltenek. A gombafertőzés következtében a beteg szemek csírázóképessége csökken, és szabad szemmel is láthatóan aszottak lesznek. Téli áttelelő képletei már fekete színűek, a levelek fonákján, levélhüvelyen és a száron is hasonlóan szabályosan helyezkednek el.

Amennyiben a hőmérséklet 10-15°C körül alakul, és a páratartalom is magas, a fertőzés mindössze 6-8 óra leforgása alatt megy égbe, 2 hét elteltével már az uredotelepek is kifejlődnek. A spóraképzés már hidegebb időjárás esetén is megkezdődik, de a spórák tömeges kialakulására a fentebb említett hőmérséklet esetén kell számítani. A sárgarozsda fertőzéséhez nedvességre van szükség, ellenkező helyzetben a spórák idő előtt kiszáradhatnak. Hasonlóképpen a fekete- és a vörösrozsdához, felreped a fertőzött kultúra epidermisze, aminek hatására a párologtatás nő, az asszimilációs tevékenység pedig csökken, s ezek következtében a gabona beltartalmi értékei sem az elvártnak megfelelően fognak alakulni.

A sárgarozsda elleni is találhatunk már ellenálló búzafajtákat, amik sok helyen szerves részét képezik a termesztésnek. De emellett hangsúlyozandó, hogy a megfelelő növényvédelmi technika alkalmazásával a szükséges időben, a hatékony készítményekkel, és a meghatározott dózisokkal végzett kezelésekkel kevésbé ellenálló fajták sikeres termesztésére is van lehetőség. A permetezés minőségén ebben az esetben is ugyanakkora a hangsúly, mint a növényvédő szer megválasztásán.

Fontos lehet már most az őszibúza-, de akár árpa- és rozstáblák szemrevételezése is, valamint a tábla széli elhanyagolt, ruderális területek ellenőrzése is, hogy ez esetlegesen kialakulóban lévő betegségre időben fel tudjunk készülni, és ne okozhasson jelentős veszteséget.

Kálmán Anna Léda

növényorvos

Tartalom közti banner a cikk végére
no